22:13
Legszívesebben felkötném magam...
Napokig csak zabálok, aztán hirtelen azt veszem észre, hogy már megint közeleg a karácsony és az újév, és én messzebb vagyok a célomtól, mint valaha. A terv az volt, hogy 15.-ére 62 kg leszek, az újévet pedig már 60 kg alatt kezdem, és a kalóriabázis szerint totál esélytelen, hogy ezt elérjem. Ráadásul részben igazat kell adnom neki, mert az akaraterőm az elmúlt pár napban a béka segge alatt volt. Végig sem merem gondolni, hogy mit ettem csak ma... Igyekszem nem rágódni ezen. Igen, elcsesztem, de még mindig van pár nap 15.-éig, plusz még egy kicsi az újévig, szóval itt az esély, hogy javítsak valamennyit a helyzeten.
Az önkínzó tervem a következő: kedd estétől péntek estig 72 óra fast, pénteken este kilenc után vacsora, de csakis zöldség-gyümölcs. A hétvégén szintén fast, plusz mindkét nap hashajtó. A következő héten pedig hétfő-kedd fast, szerdán zöldség-gyümölcs, és este egy kicsi a vacsorából, hogy keresztanyám békén hagyjon, és mert csütörtökön vizsgám lesz, amin nem szeretnék összeesni. Csütörtökön és pénteken megint fast, hogy péntek estére a lehető legkevésbé legyek dagadt. A 62 kg-t valószínűleg nem fogom tudni elérni addigra, de a 63 vagy a 64 is jobb annál, mint ami most van.
Alapvetően egész jó kis tervnek hangzik, az igazi kérdés, hogy sikerül-e betartanom. Holnap reggel mérek, nem tudom, most mennyi lehetek pontosan, de biztos, hogy túl nagy számot látok majd a mérlegen...
Elegem van abból, hogy állandóan csalódást okozok magamnak. Mindig az jár a fejemben, hogy ha nem cseszném el folyton, már rég elértem volna a célom. Komolyan akarom ezt venni. Nem akarok többet elbukni. Vékony akarok lenni. Vékonynak kell lennem ahhoz, hogy végre olyan életem legyen, amilyet szeretnék.
